A Shar Pei szó jelentése kínaiul "homokbőrű kutya", mely utal a fajta jellegzetes, durva tapintású szőrére. A Shar Pei a világ egyik legősibb kutyafajtája, története több mint 2000 évre tekint vissza, a Han dinasztia korába ( kb. ie. 206 - 220). Dél-Kína Kwung Tung tartományában Dah Let város és Dialak környéke a fajta valószínű származási helye. A környéken talált, ebből a korból származó égetett agyag kutyaszobrocskák összetéveszthetetlenül a Shar Pei-t ábrázolják. Ezek ma a párizsi Louvre-ban és a londoni British Museum-ban is megtekinthetők.
A kékesfekete nyelv és a hasonló testfelépítés miatt bizonyos, hogy a chow-chow vagy a fajta egyik őse, vagy a két fajta közös őstől származik. Ezt látszik bizonyítani, hogy mindkét fajta már közel azonos időben létezett. A sötét nyelv az említett fajtákon kívül csak a Thai Ridgeback sajátsága, mely küllemi jegyeiben szintén nagyon sok hasonlóságot mutat a Shar Pei-el, csak sokkal finomabb csontozatú, vékonyabb izomzatú nála. E három fajta rokonsága tehát bizonyosra vehető, valószínűsíthető közös ősük pedig a tibet mastif és spitz típusú kutyák lehetnek.

Kínában a Shar Pei ellentétben a pekingi palotakutyával, a shih-tzu-val, vagy a mopsszal, nem az uralkodó osztályok luxuskutyája volt, hanem elsősorban vadász-és őrkutyaként szolgált a szegényebb néprétegek számára. Korabeli dokumentumok szerint, a medvevadászatra nem volt nála alkalmasabb kutya. A laza bőr miatt ellenfelei nem tudtak biztos fogást találni rajta, a szúrós szőrzet szintén kellemetlen volt a harapásnál. Valószínűleg ennek köszönheti későbbi szerepét a kutyaviadalokon, és ezért nevezték el "Kínai harci kutyának". Általános az a nézet, mely szerint a Shar Pei-ek kevéssé agresszív természete miatt, támadó kedvüket alkohol és drogok beadásával fokozták. A 19. században, Kínában kezdett megerősödni a nyugati befolyás. Egyre több nagytestű és a viadalokra sokkal alkalmasabb kutya került az országba. Bulldogokat és masztiffokat kereszteztek helyi fajtákkal, és a Shar Pei már nem volt méltó ellenfele ezeknek a viadorkutyáknak.
Az ezután rohamosan csökkenő kereslet volt az oka az állomány fokozatos leépülésének. Mao Ce-tung uralma alatt pedig csaknem teljesen kipusztult a fajta. A kutyatartókat csillagászati adókkal sújtották, ezt csak a tehetősebbek tudták megengedni maguknak. Ebben az időben kutyákat az elnyomó osztály kiváltságának tartották, szinte politikailag veszélyes volt kutyatulajdonosnak lenni. A Kulturális Forradalom után a Kínai Népköztársaságban teljesen be is tiltották a kutyatenyésztést. A fajta már a tényleges kipusztulás küszöbén állt. A 60-as években importáltak néhány Shar Pei-t az USA-ba, de szinte semmi érdeklődést nem mutatott irántuk a közvélemény. Amikor azonban Matgo Law Hong Kong-i kutyatenyésztő 1973-ban az amerikai "Dogs Magazine" lapjain segítségért fordult a világ kutyakedvelőihez a fajta megmentése érdekében, rövid időn belül több mint 200 érdeklődő jelentkezett vásárlási szándékkal.

Az elkövetkező évek során sikerült Hong Kong-on keresztül a felkutatott tenyészkutyák jelentős részét az Egyesült Államokba menteni. Így maradhatott fenn máig ez a különleges és ősi fajta. Mr. Law által importált kutyák kennelneve "Down Homes", de sokuk származásáról semmilyen információ nem állt rendelkezésre. Az összes ma élő Shar Pei származási lapja visszavezethető ezekig a kutyákig. A 60-as évekbeli Hong Kong-i és a korai USA import Shar Pei-ek egészen más típusúak voltak, mint a ma ismertek. Sokkal szikárabb, csontosabb felépítésűek és magasabbak. Sokan úgy vélik, az ún. Meat Mouth típusú Shar Pei-ek 1960 előtt nem is léteztek és e kutyák külleme nem az igazi fajtajelleget tükrözi. A kínaiak inkább a Bone Mouth típust részesítették előnyben. E típust később az USA nyugati részén, Kaliforniában és Texasban élő tenyésztők vitték tovább, míg a Keleti parton a ráncosabb, testesebb típust kedvelték jobban. Mára a különbségek már elmosódóban vannak. 1966-ban a Hong Kong Kennel Club megtagadta a további Shar Peiek törzskönyvezését arra hivatkozva, hogy a kutyák túl húsos fejűek, túl ráncosak, túl hosszú és lágy a szőrzetük, így már nem hordozzák már az eredeti fajtajelleget. Ekkor alapította meg a fajta néhány lelkes híve a Hong Kong and Kowloon Kennel Club Association-t, amely tovább vezette a regisztrációkat, és ezzel megmentette a fajtát. Az első hivatalos standardot is e szervezet adta ki. Később az American Kennel Club standardjának alapjául is ez a leírás szolgált.

1974-ben alakult meg a Chinese Shar Pei Club of America, mely ma az AKC tagjaként működik.

Az első Shar Pei 1979-ben érkezett Európába, Linda Reinelt és Joachim Weinberg tulajdonában, Németországban. Weinberg úr dolgozta ki az FCI első Shar Pei standardját is 1981-ben, szintén a Hong Kong and Kowloon Kennel Club Association standardját alapul véve.
Az elmúlt évek során a Shar Pei egyre népszerűbb lett, és az egykor kihalástól fenyegetett fajta mára az egész világon elterjedt. 1994-ben a Hong Kong Kennek Club illetékeseinek is eszébe jutott, hogy végül is ők lennének az az ország, ahonnan a Shar Pei származik, és újra elismerték a fajtát. Elég késön, hiszen ha az akkori tenyésztők csak rájuk hagyatkoztak volna, ma már nem lennének Shar Pei-ek. A klub, mint FCI tag 1995-ben el is készítette az új standardot, mely főleg a marmagasságban hozott változást. A ma érvényes FCI 309. standard 1999.-ben váltotta fel az előzőt és végre az egészséges Shar Pei-ek tenyésztését, támogatja a plasztikai műtéteken átesett kutyák egyértelmű kizárásával.
Pócza Ernő

KÍNAI BABONÁK ÉS A SHAR PEI

Bevezetés

A Shar Pei-t más fajtáktól leginkább megkülönböztető és legegyedibb jellegzetessége, ráncai a fejen és a testen. Érdekes tudni, hogy a kutya arcán lévő ráncok miatt a Shar Pei-t valaha "nagymama arcú"-nak nevezték. Mi kínaiak idős embertársainkkal szemben mindig is kiemelten nagy tisztelettel viselkedünk, ezért engem a mai napig mindig nagyon elcsodálkoztat, hogy ilyen megnevezéssel mertek illetni egy kutyát. De azt hiszem ez a megfontolt nagymamaarc, melyet főleg a ráncoknak és az öreges tekintetnek köszönhet, igazán jól jellemzi a fajtát.
Szerencsétlen dolog, hogy pont ezek a ráncok okozzák a fajta legfőbb problémáit is. Éppen ezért meg kell találnunk a finom egyensúlyt, az elfogadható redőzöttség határát. Nézzük meg a Shar Pei fejét, és vegyük sorra az ide kapcsolódó népi mondákat. Szeretném emlékeztetni az olvasókat, hogy nálunk sok ilyen babonás hiedelmeken alapuló magyarázat és módszer egy Shar Pei kiválasztásánál fontos szerepet játszik.

A hosszú életű király
Magát a ráncot "őrző vonal"-nak nevezik. Azt mondják minél szorosabb, szűkebb ráncolatú egy kutya, annál alkalmasabb őrzésre. Ha az "őrző vonal" a fej közepén különösen mély, "patkány vonal"-nak hívják. Ez azt mutatja, hogy a kutya kitűnő patkányfogó. Saját tapasztalataim szintén alátámasztják ezt.
A ráncok, vagy őrző vonalak a kutya homlokán nagyon hasonlítanak a hosszú élet klasszikus kínai írásjelére. Azok az olvasók, akik már többször jártak kínai negyedben, vagy kínai étteremben, gyakran találkozhattak ezzel a jellel különböző kínai tárgyakon vagy épületeken. Ezt a jelet "Sau ge tau "-nak ejtik, és a hosszú életű fejet jelenti.
Néhány olvasó, aki több ismerettel rendelkezik Kínáról, észrevehette, hogy ez az írásjel nagyon hasonlít a király szó kínai jegyéhez. A nagy macskák családja rendelkezik ilyen ráncokkal a homlokon, amely a királyok törvényét jelenti. A masztiff fajtáknak szintén ilyen ráncai vannak. Ezt "Wong arcvonásának "hívják, és az uralkodói jellegre utal.
Ezeket összegezve a ráncok tehát a kutya életerejét mutatják, melyek segítségével elérhető a királyi megjelenés és jellem egy hosszú életen keresztül. Nehéz eldönteni, hogy mennyire legyen ráncos a kutya, hiszen a túl sok ránc már zavarja a szem funkcióit. Tudom, hogy sok nyugati tenyésztő túlzásokba esik a túl ráncos Shar Pei-ek tenyésztésével, de a kevésbé ráncos kutyák minden tekintetben sokkal előnyösebbek. Ahogy visszaemlékszem a hatvanas évekre, az akkor látott harci kutyák feje sokkal kevésbé és finomabban ráncolt volt. A túlságos redőzöttség genetikai hibának minősül. Remélem senkit sem bántok meg vele, ha elmondom, hogy korábban a bloodhound (angol véreb) ugyanezzel a problémával küszködött. Remélem a vérebtenyésztők is, igazolnak engem ebben a kijelentésemben.

A tigris szeme
A fejtől ne is menjünk messzire, csak a kutya szeméig. A mi követelményeink szerint a Shar Pei szemének háromszögletűnek kell lennie. Az olvasók ezt zavarosnak találhatják, hiszen a standard szerint a Shar Pei-nek mandulaformájú szeme van, de a következő leírás talán segítségül szolgálhat a megértésben.
Mi kínaiak úgy hisszük, ha valakinek háromszög alakú a szeme, gyilkos természet bujkál benne. Mivel a Shar Pei harci kutya, ez a tulajdonság csak előnyös lehet számára a küzdelemben. Ezért mondják, a Shar Pei szeme "fekete és háromszögletű" legyen.
Következő feladatunk tehát, hogy a háromszögletű szemforma ne kerüljön összeütközésbe a standard követelményeivel. Egy kínai mondás szerint a gonoszok királyának, a tigrisnek homloka fehér, tekintete mindig felemelt. E felemelt tekintetű, figyelő szemek felett pedig hosszú szemöldökszőrök ülnek. Ezért, ha messziről nézzük, a tigris szeme is háromszög formájú. Ha ezt a Shar Pei-re alkalmazzuk, a figyelő kutya szeme szintén háromszögletűnek látszik, melyet a szem feletti ráncok csak még jobban kihangsúlyoznak. De valójában a szem mandulaformájú, a standardnak megfelelően.
Érdekes megemlíteni, hogy a fehér homlokú, emelt tekintetű tigris nagyon sok kínai népmesében megjelenik. A fehér szín a gonosz felsőbbrendűségének az elismerése. Ugyanakkor a világos, vagy fehér szín a homlokon, vagy az arcon a megfontoltság kinézetét is kölcsönzi a gonosznak. Vannak ilyen színű Shar Pei-ek is, de én inkább a sötétebbeket, és a maszkosakat részesítem előnyben, és el is mondom az okát, hogy miért.
Tehát, azt mondtam, mesélek a nyugati olvasóknak néhány régi kínai mítoszról. Ezek közül az egyik Chung Qui-ról egy nagy és kerek fejű, sötét arcú fickóról szól. ő egy igazán koszos, kellemetlen kinézetű ember volt, de nagyon erős és elég ijesztő ahhoz, hogy képes legyen minden rossz szellemet elűzni. Halála után démonölő harcosként segítette az embereket, és nem csak az ereje, hanem jósága is kellett hozzá, hogy a leggonoszabb szellemet is le tudja győzni. Az arca miatt "Yuen tan"-nak hívták, ez feketeképűt jelent. Ez az oka, hogy sok kínai ember sokkal nyugodtabb, ha egy sötét arcú, maszkos kutya vigyáz házának nyugalmára. Én személy szerint mindig előnyösebbnek ítélem a maszkos, vagy sötét homlokú kutyákat, mert komolyabb és erősebb külsővel rendelkeznek, és talán még a gonosz szellemeket is elűzik.Ki kell hangsúlyoznom, hogy ezt a bírálati módszert - mely szerint előnyben részesítjük a maszkos, minél sötétebb jegyekkel rendelkező kutyákat - nemcsak a Shar Pei-nél, hanem a többi kínai fajtánál is alkalmaznunk kell, különös tekintettel a chow-chow-ra és a pekingi palotakutyára.

Nelson Lam (Hong Kong Shar Pei Club)

Fordította: Pócza Ernő