A
Shar Pei története
A Shar Pei szó jelentése kínaiul "homokbőrű
kutya", mely utal a fajta jellegzetes, durva tapintású
szőrére. A Shar Pei a világ egyik legősibb
kutyafajtája, története több mint 2000 évre
tekint vissza, a Han dinasztia korába ( kb. ie. 206 - 220). Dél-Kína
Kwung Tung tartományában Dah Let város és
Dialak környéke a fajta valószínű származási
helye. A környéken talált, ebből a korból
származó égetett agyag kutyaszobrocskák összetéveszthetetlenül
a Shar Pei-t ábrázolják. Ezek ma a párizsi
Louvre-ban és a londoni British Museum-ban is megtekinthetők.
A kékesfekete nyelv és a hasonló testfelépítés
miatt bizonyos, hogy a chow-chow vagy a fajta egyik őse, vagy a
két fajta közös őstől származik.
Ezt látszik bizonyítani, hogy mindkét fajta már
közel azonos időben létezett. A sötét nyelv
az említett fajtákon kívül csak a Thai Ridgeback
sajátsága, mely küllemi jegyeiben szintén nagyon
sok hasonlóságot mutat a Shar Pei-el, csak sokkal finomabb
csontozatú, vékonyabb izomzatú nála. E három
fajta rokonsága tehát bizonyosra vehető, valószínűsíthető
közös ősük pedig a tibet mastif és spitz
típusú kutyák lehetnek.
Kínában
a Shar Pei ellentétben a pekingi palotakutyával, a shih-tzu-val,
vagy a mopsszal, nem az uralkodó osztályok luxuskutyája
volt, hanem elsősorban vadász-és őrkutyaként
szolgált a szegényebb néprétegek számára.
Korabeli dokumentumok szerint, a medvevadászatra nem volt nála
alkalmasabb kutya. A laza bőr miatt ellenfelei nem tudtak biztos
fogást találni rajta, a szúrós szőrzet
szintén kellemetlen volt a harapásnál. Valószínűleg
ennek köszönheti későbbi szerepét a kutyaviadalokon,
és ezért nevezték el "Kínai harci kutyának".
Általános az a nézet, mely szerint a Shar Pei-ek
kevéssé agresszív természete miatt, támadó
kedvüket alkohol és drogok beadásával fokozták.
A 19. században, Kínában kezdett megerősödni
a nyugati befolyás. Egyre több nagytestű és a
viadalokra sokkal alkalmasabb kutya került az országba. Bulldogokat
és masztiffokat kereszteztek helyi fajtákkal, és
a Shar Pei már nem volt méltó ellenfele ezeknek a
viadorkutyáknak.
Az ezután rohamosan csökkenő kereslet volt az oka az
állomány fokozatos leépülésének.
Mao Ce-tung uralma alatt pedig csaknem teljesen kipusztult a fajta. A
kutyatartókat csillagászati adókkal sújtották,
ezt csak a tehetősebbek tudták megengedni maguknak. Ebben
az időben kutyákat az elnyomó osztály kiváltságának
tartották, szinte politikailag veszélyes volt kutyatulajdonosnak
lenni. A Kulturális Forradalom után a Kínai Népköztársaságban
teljesen be is tiltották a kutyatenyésztést. A fajta
már a tényleges kipusztulás küszöbén
állt. A 60-as években importáltak néhány
Shar Pei-t az USA-ba, de szinte semmi érdeklődést
nem mutatott irántuk a közvélemény. Amikor azonban
Matgo Law Hong Kong-i kutyatenyésztő 1973-ban az amerikai
"Dogs Magazine" lapjain segítségért fordult
a világ kutyakedvelőihez a fajta megmentése érdekében,
rövid időn belül több mint 200 érdeklődő
jelentkezett vásárlási szándékkal.
Az elkövetkező
évek során sikerült Hong Kong-on keresztül a felkutatott
tenyészkutyák jelentős részét az Egyesült
Államokba menteni. Így maradhatott fenn máig ez a
különleges és ősi fajta. Mr. Law által
importált kutyák kennelneve "Down Homes", de sokuk
származásáról semmilyen információ
nem állt rendelkezésre. Az összes ma élő
Shar Pei származási lapja visszavezethető ezekig
a kutyákig. A 60-as évekbeli Hong Kong-i és a korai
USA import Shar Pei-ek egészen más típusúak
voltak, mint a ma ismertek. Sokkal szikárabb, csontosabb felépítésűek
és magasabbak. Sokan úgy vélik, az ún. Meat
Mouth típusú Shar Pei-ek 1960 előtt nem is léteztek
és e kutyák külleme nem az igazi fajtajelleget tükrözi.
A kínaiak inkább a Bone Mouth típust részesítették
előnyben. E típust később az USA nyugati részén,
Kaliforniában és Texasban élő tenyésztők
vitték tovább, míg a Keleti parton a ráncosabb,
testesebb típust kedvelték jobban. Mára a különbségek
már elmosódóban vannak. 1966-ban a Hong Kong Kennel
Club megtagadta a további Shar Peiek törzskönyvezését
arra hivatkozva, hogy a kutyák túl húsos fejűek,
túl ráncosak, túl hosszú és lágy
a szőrzetük, így már nem hordozzák már
az eredeti fajtajelleget. Ekkor alapította meg a fajta néhány
lelkes híve a Hong Kong and Kowloon Kennel Club Association-t,
amely tovább vezette a regisztrációkat, és
ezzel megmentette a fajtát. Az első hivatalos standardot
is e szervezet adta ki. Később az American Kennel Club standardjának
alapjául is ez a leírás szolgált.
1974-ben
alakult meg a Chinese Shar Pei Club of America, mely ma az AKC tagjaként
működik.
Az első Shar Pei 1979-ben érkezett Európába,
Linda Reinelt és Joachim Weinberg tulajdonában, Németországban.
Weinberg úr dolgozta ki az FCI első Shar Pei standardját
is 1981-ben, szintén a Hong Kong and Kowloon Kennel Club Association
standardját alapul véve.
Az elmúlt évek során a Shar Pei egyre népszerűbb
lett, és az egykor kihalástól fenyegetett fajta mára
az egész világon elterjedt. 1994-ben a Hong Kong Kennek
Club illetékeseinek is eszébe jutott, hogy végül
is ők lennének az az ország, ahonnan a Shar Pei származik,
és újra elismerték a fajtát. Elég késön,
hiszen ha az akkori tenyésztők csak rájuk hagyatkoztak
volna, ma már nem lennének Shar Pei-ek. A klub, mint FCI
tag 1995-ben el is készítette az új standardot, mely
főleg a marmagasságban hozott változást. A
ma érvényes FCI 309. standard 1999.-ben váltotta
fel az előzőt és végre az egészséges
Shar Pei-ek tenyésztését, támogatja a plasztikai
műtéteken átesett kutyák egyértelmű
kizárásával.
Pócza Ernő
KÍNAI
BABONÁK ÉS A SHAR PEI
Bevezetés
A Shar Pei-t
más fajtáktól leginkább megkülönböztető
és legegyedibb jellegzetessége, ráncai a fejen és
a testen. Érdekes tudni, hogy a kutya arcán lévő
ráncok miatt a Shar Pei-t valaha "nagymama arcú"-nak
nevezték. Mi kínaiak idős embertársainkkal
szemben mindig is kiemelten nagy tisztelettel viselkedünk, ezért
engem a mai napig mindig nagyon elcsodálkoztat, hogy ilyen megnevezéssel
mertek illetni egy kutyát. De azt hiszem ez a megfontolt nagymamaarc,
melyet főleg a ráncoknak és az öreges tekintetnek
köszönhet, igazán jól jellemzi a fajtát.
Szerencsétlen dolog, hogy pont ezek a ráncok okozzák
a fajta legfőbb problémáit is. Éppen ezért
meg kell találnunk a finom egyensúlyt, az elfogadható
redőzöttség határát. Nézzük
meg a Shar Pei fejét, és vegyük sorra az ide kapcsolódó
népi mondákat. Szeretném emlékeztetni az olvasókat,
hogy nálunk sok ilyen babonás hiedelmeken alapuló
magyarázat és módszer egy Shar Pei kiválasztásánál
fontos szerepet játszik.
A hosszú
életű király
Magát a ráncot "őrző vonal"-nak
nevezik. Azt mondják minél szorosabb, szűkebb ráncolatú
egy kutya, annál alkalmasabb őrzésre. Ha az "őrző
vonal" a fej közepén különösen mély,
"patkány vonal"-nak hívják. Ez azt mutatja,
hogy a kutya kitűnő patkányfogó. Saját
tapasztalataim szintén alátámasztják ezt.
A ráncok, vagy őrző vonalak a kutya homlokán
nagyon hasonlítanak a hosszú élet klasszikus kínai
írásjelére. Azok az olvasók, akik már
többször jártak kínai negyedben, vagy kínai
étteremben, gyakran találkozhattak ezzel a jellel különböző
kínai tárgyakon vagy épületeken. Ezt a jelet
"Sau ge tau "-nak ejtik, és a hosszú életű
fejet jelenti.
Néhány olvasó, aki több ismerettel rendelkezik
Kínáról, észrevehette, hogy ez az írásjel
nagyon hasonlít a király szó kínai jegyéhez.
A nagy macskák családja rendelkezik ilyen ráncokkal
a homlokon, amely a királyok törvényét jelenti.
A masztiff fajtáknak szintén ilyen ráncai vannak.
Ezt "Wong arcvonásának "hívják,
és az uralkodói jellegre utal.
Ezeket összegezve a ráncok tehát a kutya életerejét
mutatják, melyek segítségével elérhető
a királyi megjelenés és jellem egy hosszú
életen keresztül. Nehéz eldönteni, hogy mennyire
legyen ráncos a kutya, hiszen a túl sok ránc már
zavarja a szem funkcióit. Tudom, hogy sok nyugati tenyésztő
túlzásokba esik a túl ráncos Shar Pei-ek tenyésztésével,
de a kevésbé ráncos kutyák minden tekintetben
sokkal előnyösebbek. Ahogy visszaemlékszem a hatvanas
évekre, az akkor látott harci kutyák feje sokkal
kevésbé és finomabban ráncolt volt. A túlságos
redőzöttség genetikai hibának minősül.
Remélem senkit sem bántok meg vele, ha elmondom, hogy korábban
a bloodhound (angol véreb) ugyanezzel a problémával
küszködött. Remélem a vérebtenyésztők
is, igazolnak engem ebben a kijelentésemben.
A tigris
szeme
A fejtől ne is menjünk messzire, csak a kutya szeméig.
A mi követelményeink szerint a Shar Pei szemének háromszögletűnek
kell lennie. Az olvasók ezt zavarosnak találhatják,
hiszen a standard szerint a Shar Pei-nek mandulaformájú
szeme van, de a következő leírás talán
segítségül szolgálhat a megértésben.
Mi kínaiak úgy hisszük, ha valakinek háromszög
alakú a szeme, gyilkos természet bujkál benne. Mivel
a Shar Pei harci kutya, ez a tulajdonság csak előnyös
lehet számára a küzdelemben. Ezért mondják,
a Shar Pei szeme "fekete és háromszögletű"
legyen.
Következő feladatunk tehát, hogy a háromszögletű
szemforma ne kerüljön összeütközésbe a
standard követelményeivel. Egy kínai mondás
szerint a gonoszok királyának, a tigrisnek homloka fehér,
tekintete mindig felemelt. E felemelt tekintetű, figyelő
szemek felett pedig hosszú szemöldökszőrök
ülnek. Ezért, ha messziről nézzük, a tigris
szeme is háromszög formájú. Ha ezt a Shar Pei-re
alkalmazzuk, a figyelő kutya szeme szintén háromszögletűnek
látszik, melyet a szem feletti ráncok csak még jobban
kihangsúlyoznak. De valójában a szem mandulaformájú,
a standardnak megfelelően.
Érdekes megemlíteni, hogy a fehér homlokú,
emelt tekintetű tigris nagyon sok kínai népmesében
megjelenik. A fehér szín a gonosz felsőbbrendűségének
az elismerése. Ugyanakkor a világos, vagy fehér szín
a homlokon, vagy az arcon a megfontoltság kinézetét
is kölcsönzi a gonosznak. Vannak ilyen színű Shar
Pei-ek is, de én inkább a sötétebbeket, és
a maszkosakat részesítem előnyben, és el is
mondom az okát, hogy miért.
Tehát, azt mondtam, mesélek a nyugati olvasóknak
néhány régi kínai mítoszról.
Ezek közül az egyik Chung Qui-ról egy nagy és
kerek fejű, sötét arcú fickóról
szól. ő egy igazán koszos, kellemetlen kinézetű
ember volt, de nagyon erős és elég ijesztő
ahhoz, hogy képes legyen minden rossz szellemet elűzni. Halála
után démonölő harcosként segítette
az embereket, és nem csak az ereje, hanem jósága
is kellett hozzá, hogy a leggonoszabb szellemet is le tudja győzni.
Az arca miatt "Yuen tan"-nak hívták, ez feketeképűt
jelent. Ez az oka, hogy sok kínai ember sokkal nyugodtabb, ha egy
sötét arcú, maszkos kutya vigyáz házának
nyugalmára. Én személy szerint mindig előnyösebbnek
ítélem a maszkos, vagy sötét homlokú
kutyákat, mert komolyabb és erősebb külsővel
rendelkeznek, és talán még a gonosz szellemeket is
elűzik.Ki kell hangsúlyoznom, hogy ezt a bírálati
módszert - mely szerint előnyben részesítjük
a maszkos, minél sötétebb jegyekkel rendelkező
kutyákat - nemcsak a Shar Pei-nél, hanem a többi kínai
fajtánál is alkalmaznunk kell, különös tekintettel
a chow-chow-ra és a pekingi palotakutyára.
Nelson Lam (Hong Kong Shar Pei Club)
Fordította: Pócza Ernő
|